Dr. Barna Lajosra emlékezünk

„A mélybe csak tested merült el,
csak ő tűnt el a föld alatt,
de lényed lényege ezer felé
szóródva is köztünk maradt.”                                       
                   (Keszelyi István)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tanszékünk szeretett munkatársa, Dr. Barna Lajos címzetes egyetemi tanár életének 76. évében, 2025. május 25-én, életének 76. évében, rövid ideig tartó betegség után elhunyt.

Dr. Barna Lajos 1949. február 24-én született Pécsett. Középiskolai tanulmányait is a baranyai megyeszékhelyen végezte: 1963-67 között a pécsi Zipernovszky Károly Gépipari Technikumban tanult, ahol 1967-ben gépésztechnikusi képesítést szerzett. Felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára, ahol 1972-ben végzett a Gépészmérnöki Kar Épületgépészeti Ágazatán. Az egyetem elvégzése után tudományos továbbképzési ösztöndíjasként kezdett dolgozni az I. Épületgépészeti Tanszéken, majd 1974-től tanársegédi beosztásban.

Pályáját Dr. Homonnay Györgyné tanársegédjeként kezdte, a hosszú évek során pedig hűséges és megbízható munkatársává vált. A nyolcvanas évek közepén, egy váratlan helyzetben, amikor a Gázellátás tantárgy oktatása gazdátlanul maradt, ő volt az, aki minden előzmény nélkül, szinte azonnal vállalta a kihívást. Előadta, vezette, gondozta ezt a tárgyat évtizedeken át – kimagasló színvonalon. 

Előbb a közművek, a vízellátás és csatornázás témakörben oktatott, de a gázellátás és távhőellátás témakörben is tartott előadásokat, vezetett tervezési és laboratóriumi gyakorlatokat. Számos műegyetemi diploma született az ő szakmai konzultációja, témavezetése mellett. Ezenkívül szakmérnöki, szaküzemmérnöki tárgyak előadásában is részt vett az épületgépészet témakörében a BME-n és a Miskolci Egyetemen. Kutatási tevékenysége eredményeiről számos cikkben, szakmai előadásban számolt be.

1983-ban egyetemi doktori címet szerzett és 1984. január 1-től adjunktusi beosztásban dolgozott. 1998-ban korábbi doktori címe és szakmai munkája alapján PhD oklevelet szerzett. 1999-től egyetemi docensi beosztásban dolgozott és ment nyugdíjba 2011-ben, de egészen halálig oktatta nagy lelkesedéssel és hivatástudattal a gázellátás szakterületet a BME hallgatóinak. 

„Hihetetlenül nagy tudású oktató, bármilyen kérdésben segít, mindig a jószándék vezérli.” Ez az idézet Dr. Barna Lajos műegyetemi tanári adatlapjára adott értkelések közül származik, és nem az egyetlen, amelyben egy diák pozitívan nyilatkozik oktatójától.

Szakmai közéleti tevékenysége keretében az Építéstudományi Egyesület Fűtés- és Légtechnikai Szakosztályának tagja és szakosztályi titkára volt. Később a Magyar Mérnöki Kamara és az Épületgépészeti Tagozat Minősítő Bizottságának tagja volt, majd az Épületgépészeti Tagozat Elnökségének tagja lett. A Kéményjobbítók Országos Szövetségének elnökségi tagjaként, a szövetség szakmai rendezvényeinek, konferenciáinak egyik szervezőjeként egyaránt ismerhette a szakmai közönség.

Kiemelkedő, a Tanszék falain túlmutató tevékenységként 1991-től szerkesztője az Épületgépészet c. folyóiratnak, majd 1992-től a lap utódjának, a Magyar Épületgépészetnek. 1998-tól a lap főszerkesztő helyettese, majd 17 éven át a lap főszerkesztője volt – egészen mostanáig. Ennek keretében állandó, élő kapcsolatot tartott fenn az épületgépészeti szakma szereplőivel. Szakirodalmi munkássága páratlan volt. 

A tudományos közösség és az egyetemi oktatás számára is felbecsülhetetlen értéket jelentett. Munkásságát 2015-ben a BME Gépészmérnöki Kara címzetes egyetemi tanári cím adományozásával ismerte el.

1994-en ETE Érdemérmet, 1998-ban Alpár Ignác-díjat, 1999-ben Macskásy Árpád-díjat kapott, és 2004-ben és 2008-ban az Év Épületgépész Oktatójának választották. 2024-ben az épületgépészet legmagasabb-rangú kitüntetettjeinek sorában a szakma legkimagaslóbb díjával, az Épületgépészetért díjjal ismerték el több évtizedes, fáradhatatlan munkáját. 

Áldozatvállalása, hivatásszeretete példamutató volt mindannyiunk számára. Munkáját alaposság, tisztesség és kitartás jellemezte – mindaz, ami őt emberként is meghatározta. 

Utolsó útjára 2025. június 16-án került sor a Zugligeti Szent Család Plébániatemplomban, ahol a szakma kivételesen nagy számban volt jelen, jelezve, mekkora tisztelet övezte őt pályatársai és volt tanítványai körében is.